A Démonnő lánya.

Sóhajtva hajtottam a fejemet az ablaknak. Újabb csapat bátorságát fitogtató fiatal halandó akik nem tudják mi vár rájuk ,és bár iszonyúan félnek ,ezt a többieknek nem mutatnák meg sohasem. Nevetnek,és azt fitogtatják hogy ők mennyire nem félnek,de a szívük olyan sebes iramban dobog,hogy allig tudok figyelni másra. -Mennyien vannak?-kérdezte sóhajtva Adam ugyanolyan fáradtsággal mint jómagam.Tízezer éve már annak hogy itt vagyunk és betöltsük a köztesek feladatát. -Sokan.Úgy huszonöten kb.Mikor unják  már meg ezt az egészet? -Szerintem soha.Ennyire rosszat csináltunk volna akkor?-kérdezte mélyen a szemembe nézve mire én megráztam a fejemet. -Dehogy.Az emberiség már nem is emlékszik a vér esőre,csak anyáék akarnak büntetni. -A kurva életbe Lucifer!-kiabálta el magát idegesen.Megtört az évek alatt.Nagyon.Ahogyan én is. Gábriel angyalainak a vére már rég felszáradt az utakról és nyoma sincsen már.Csupán az elbeszélésekből tudják a fiatalok hogy mi is történt akkor. Hogy vér esett